1958 őszén Kálló határában 12 nagyméretű kőpenge került napfényre. A leletet a „Bikázó” dűlőben fekvő földjén szántotta ki Koncz B. Lajos helyi lakos. A kőpenge leletet ma a Nemzeti Múzeumban őrzik. Az újkori kőpenge lelet egyike a múzeumban őrzött, ritka, igen értékes emlékeknek.
Joggal feltételezhetjük a rendelkezésünkre álló források alapján, hogy Kálló eredete visszanyúlik az államalapítás koráig. Szent István királyunk megalapítja a nyolc püspökséget és a két érsekséget, közöttük a váci püspökséget is. Természetesen a püspökségek megélhetéséhez, működéséhez anyagi javak is kellettek, így birtokokat adományozott. Ebben az időben kapta meg a király az úgynevezett gyepűket. Nyilván ebből adott birtokot a megalapított püspökségeknek. Ezt a birtokot, a senki földjét be kellett népesíteni. IV. Béla az 1246-ban kiadott oklevelében írja: „erdős, mocsaras Kálló a váci püspök örökös birtoka”. Ezt megerősíteni látszik az is, hogy ebben az időben igen nagymértékben megszaporodtak a birtokrendezésre vonatkozó királyi oklevelek.
Kálló a Cserhát hegység délfelé ellaposodó domborulatának egyik mélyedésében, a váci völgy bejáratánál, a gödöllői dombvidék északi kezdetének a határán fekszik. Kelet felől a Vanyarc patak nagy kanyarulattal fordul Verseg felé és a maga által alkotta széles, nádas völgyben, ma már csak csordogál, hogy egy másik patakkal egyesülve Hatvannál beleömöljön a Zagyvába. Az Almavölgyi patak kettészeli a falut. A „káposztásoknál” lép be a faluba és a falu keleti részén egyesül a Vanyarc patakkal.
Pályázatok
