Kálló a Cserhát hegység délfelé ellaposodó domborulatának egyik mélyedésében, a váci völgy bejáratánál, a gödöllői dombvidék északi kezdetének a határán fekszik. Kelet felől a Vanyarc patak nagy kanyarulattal fordul Verseg felé és a maga által alkotta széles, nádas völgyben, ma már csak csordogál, hogy egy másik patakkal egyesülve Hatvannál beleömöljön a Zagyvába. Az Almavölgyi patak kettészeli a falut. A „káposztásoknál” lép be a faluba és a falu keleti részén egyesül a Vanyarc patakkal.

A faluból Vanyarc felé haladva jobb kézről van egy kénes gyógyforrás, melynek iszapját „igen nagy haszonnal” alkalmazták a falu lakói köszvény gyógyítására.

Kálló egy vízzel bővelkedő medencében fekszik. Ezt bizonyítja egy 1246. évből származó írás, amely szerint „erdős mocsaras Kálló a váci püspök örökös birtoka”.   

Ugyancsak Vanyarc felé haladva a falu végén terült el a „nagy rét”, ahol 1710. januárjában Rákóczi katonái táboroztak, mielőtt elindultak a romhányi csatába.