Akadálymentes változat/Normál változat

- nyugdíjas esperes-plébános -

Dr. Brusznyai József Kálló, Mikszáth utca 3 szám alatti lakos, nyugdíjas esperes-plébános 1922. november 2-án született Derekegyházán. Az érettségi vizsga után Vácra jelentkezett kispapnak. Teológiai tanulmányai első évét Vácott kezdte, majd kikerült a bécsi Pázmáneumban. Pappá szentelése 1945. szeptember 8-án történt Vácott. 1948-ban teológiából doktorált. Vácott 1947-től 1950-ig teológia tanár.

Dr. Brusznyai Árpád, Dr. Brusznyai József öccse Budapesten dolgozott az Eötvös Loránd Tudományegyetem görög filológia intézetében, ahonnan elbocsájtották.

Apját bebörtönözték.

A római katolikus vallású Dr. Brusznyai Józsefet internálták, ezért 1950 és 1953 között szolgálaton kívül volt, 3 év és 2 hónapot kellett Kistarcsán az internáló táborban töltenie.

1953 őszétől újra papi szolgálatot vállalhatott Nagykökényesen, majd 3 évi szolgálat után áthelyezték Kállóra.

8 éven keresztül nemcsak Kállón, hanem a szomszédos községekben Erdőkürtön, Erdőtarcsán, valamint az akkor még létező Magyalos-pusztán is ellátta a papi teendőket, ahová gyalog ment vagy lovas kocsival vitték.

A kállói állomáshelyén idős édesapjával élt. Itt érte a hír, hogy öccsét, Árpádot a Győri Katonai Bíróság Népbírósági Tanácsa a koncepciós perben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Az ítéletet nem hagyták jóvá, halára ítélték és Budapesten  1958. január 9-én kivégezték. Dr. Brusznyai Józsefnek és édesapjának sok lelki és testi szenvedésben, megaláztatásban volt része.

Kállóról Kiskundorozsmára 1965-be került, majd 1971-től Dunakeszi plébánosa. 1992-ben nyugdíjba ment, de mint kisegítő lelkész továbbra is Dunakeszin maradt.

2000. februárjától ismét visszatért egykori állomáshelyére, Kállóra, ahol a mai napig besegít a lelkipásztori munkába.

Felszentelésének 60. évfordulóját gyémántmisével ünnepelte. S akkor a következő idézetet mondta:

„A lélek, mikor búcsúzva bontja szárnyait,
Visz magával a földről valamit.
Eszmét, melyet világra Ő hozott,
Virágot, melyet virágoztatott.
Én Istenem, én mit vigyek Neked?
S amikor, Uram, Hozzád érkezem,
Könnyű kezem miatt szégyenkezem.
S szólok: csak ennyit hoztam, Ó Uram,
Ne ítéld meg nagyon szigorúan.”

A nagy szellemi tudással és jó zenei hallással rendelkező plébános mindig vigaszt tud adni a bizalommal hozzáfordulóknak.

Prédikációi tanulságosak, az emberek szívéig, lelkéig hatnak, amit aktuális verssel egészít ki.

Kállón töltött aktív és nyugdíjas évei alatt szellemiségével, lelkipásztori munkájával, a közösség érdekében kifejtett példamutató magatartásával, eredményesen elősegítette a lakosság szellemi és erkölcsi életének gyarapítását.