Jarábik János 1933. szeptember 9-én született Dunavarsányban, Salga Katalin és Jarábik János első gyermekeként. Tanulmányait a dunavarsányi általános iskolában kezdte, majd a váci papnevelő középiskolában folytatta. Az érettségit megszerezni azonban nem tudta itt, mivel 1951-ben több egyházi iskola mellett ezt is bezárták. Így tanulmányait a budapesti Csokoládégyár esti gimnáziumában folytatta. 1953. október 23-án elhurcolta az ÁVH, 1955-ig katona volt. Leszerelése után az egri Papnevelő Szemináriumban érettségizett, majd papi tanulmányait is itt fejezte be. 1961. június 18-án szentelték pappá.

 

Állomáshelyei:

• 1961-től 1967-ig Dány,
• 1967-től 1968-ig Kóka,
• 1968-tól 1971-ig Jakabszállás,
• 1971-tól 1995. augusztus 31-éig Kálló,
• 1995. szeptember 1-től Romhány.

Küldetését, hivatását legszebben maga fogalmazta meg:


Jarábik János plébános Kállón töltött 25 év alatt sokat fáradozott a településen élők lelki üdvösségéért, a hitélet erősödéséért. A hitélet mellett volt ideje az ifjúságra, főleg az általános és a középiskolás gyermekek szellemi fejlődésének a gyarapítására.
Az ifjúság részére tartalmas programokat szervezett, így fotószakkör, nyelvszakkör, fafaragás oktatása, kerékpártúra a környező településekre, indiántábor, ünnepi alkalmakra színdarab betanítása.
János Atya nemcsak a lelkeket gondozta, nemcsak az ifjúság nevelésével, tanításával foglalkozott, hanem szabadidejében fúrt-faragott. Munkájával gazdagította a templom és a plébánia épületét.
Nagy érdeme van a műemlék jellegű templom ablaküvegeinek művészi elkészítésében, cseréjében.
Plébánossága alatt készült el a templom festése. Keze munkáját dicséri a székely kapu faragása, korpuszok öntése, útszéli keresztek helyreállítása.