Akadálymentes változat/Normál változat

- plébános -

jarabikjanos_diszpolgarJarábik János 1933. szeptember 9-én született Dunavarsányban, Salga Katalin és Jarábik János első gyermekeként. Tanulmányait a dunavarsányi általános iskolában kezdte, majd a váci papnevelő középiskolában folytatta. Az érettségit megszerezni azonban nem tudta itt, mivel 1951-ben több egyházi iskola mellett ezt is bezárták. Így tanulmányait a budapesti Csokoládégyár esti gimnáziumában folytatta. 1953. október 23-án elhurcolta az ÁVH, 1955-ig katona volt. Leszerelése után az egri Papnevelő Szemináriumban érettségizett, majd papi tanulmányait is itt fejezte be. 1961. június 18-án szentelték pappá.
 
Állomáshelyei:
  • 1961-től 1967-ig Dány,
  • 1967-től 1968-ig Kóka,
  • 1968-tól 1971-ig Jakabszállás,
  • 1971-tól 1995. augusztus 31-éig Kálló,
  • 1995. szeptember 1-től Romhány.
Küldetését, hivatását legszebben maga fogalmazta meg:

„Egy kis meteor akartam lenni az életben,
amely pályája közben belekerült az
istenszeretet atmoszférájába,
és egy kis csíkot húz, egy fénycsíkot,
miközben teljesen elég.”

Jarábik János plébános Kállón töltött 25 év alatt sokat fáradozott a településen élők lelki üdvösségéért, a hitélet erősödéséért. A hitélet mellett volt ideje az ifjúságra, főleg az általános és a középiskolás gyermekek szellemi fejlődésének a gyarapítására.
Az ifjúság részére tartalmas programokat szervezett, így fotószakkör, nyelvszakkör, fafaragás oktatása, kerékpártúra a környező településekre, indiántábor, ünnepi alkalmakra színdarab betanítása.
János Atya nemcsak a lelkeket gondozta, nemcsak az ifjúság nevelésével, tanításával foglalkozott, hanem szabadidejében fúrt-faragott. Munkájával gazdagította a templom és a plébánia épületét.
Nagy érdeme van a műemlék jellegű templom ablaküvegeinek művészi elkészítésében, cseréjében.
Plébánossága alatt készült el a templom festése. Keze munkáját dicséri a székely kapu faragása, korpuszok öntése, útszéli keresztek helyreállítása.