-gyógyszertári szakasszisztens-

1950 - 2014

 Dr. Fehérvári Gyuláné

 

1950. február 22-én született Budapesten. Általános iskolai, gimnáziumi tanulmányait Nagybátonyban végezte el, majd felvételt nyert a tanítóképző főiskolára, de szülei anyagi helyzete miatt nem tudta elvégezni. Így képesítés nélkül tanított egy gyógypedagógiai osztályban. 1968-ban házasságot kötött Dr. Fehérvári Gyulával, és 1969-ben Kállóra költöztek. Itt egy éven át tanított szintén képesítés nélkül, majd megszülettek gyermekei. 1970-1981-ig négy gyermeke született (Judit, Mónika, Péter, Ágnes).

Ez idő alatt szakasszisztensi végzettséget szerzett és férje mellett helyezkedett el a helyi gyógyszertárban. Már annak idején – az általános iskolában - több sportágban aktívan versenyzett, de végül a kézilabdánál maradt.

Kézilabdázó karrierje a kállói csapat felkérése után kezdődött, amelynek játékos edzője lett. Később volt edzője megkeresése után leigazolt a Salgótarjáni Bányász Torna Club NB II-es csapathoz, aminek a színeiben felkerültek az NB I-be és bejárták az egész országot. Az aktív sportolást rengeteg élmény és nagy sikerek után 1980-ban hagyta abba. Gyakran hangoztatta Hemingway szavait: „A sport arra tanít, hogy győzzünk vagy emelt fővel veszítsünk – azaz mindenre megtanít”. Az idézett Hemingway szavak az egész személyiségére meghatározóak voltak. A befektetett munka meghozta gyümölcsét. Ez a sportos mentalitás egész életére jellemző volt: legyen az gyermeknevelés, idősgondozás, karitatív munka, önkormányzati tevékenység, kertápolás, parkosítás. Több cikluson keresztül az önkormányzat képviselőjeként is tevékenykedett. A több generációs családjában a nagyszülők gyámolítása alatt a négy gyerek együtt nevelődött és leste el az egészségügy nem könnyű munkáját. Így a patikák privatizációja idején rengeteg töprengés után belevágtak egy saját patika működtetésébe. Mindez sok problémával és még több munkával járt. Munkáját rendkívüli hivatástudattal, végtelen türelemmel, érzékenységgel és humorral végezte. A hozzáfordulók gondjait és helyzetüket megértve, sokszor azokat átélve mérlegelte, hogyan, milyen módon segíthet. Ez idő alatt gyermekei elkötelezték magukat a szülők által megalapozott hivatás folytatására. Ágnes gyógyszerész, Mónika gyógyszertári szakasszisztens, unokája szintén gyógyszerész hallgató lett. Mindez nem sikerült volna férje hivatásszeretete, bölcsessége és Ágnes személyi adottságai nélkül. Így lett Fehérváriné mindnyájunk Ági nénije. 2013-ban férjével együtt nyugdíjasok lettek és a Jázmin Gyógyszertár működtetését gyermekeikre hagyták. 2014-ben hosszan tartó súlyos, de példaértékűen hősiesen viselt betegsége után magához szólította az Úr. A végső távozás fájdalmas és döbbenetes volt egész faluközösségünk számára.


Hogy Veled lesz, abban hiszek és remélek, mert amikor azt fogja számon kérni tőled az Úr, "mondd te mit cselekedtél a legkisebb testvéreinkkel?", akkor nem fogsz zavarba jönni, hisz jócskán lesz mit felsorolnod az irgalmasság cselekedetei közül "mert éheztem, és ennem adtál, szomjaztam, és innom adtál, beteg voltam, és meglátogattál…". Mt 25,35

„…Köréje gyűlnek szelíden
s nézik, nézik a csillagok…”

(József Attila: Reménytelenül)